[ Pobierz całość w formacie PDF ]
11
tudjuk, hogy mirt, mris minden egyszerq, csak mgia krdse az egsz. Csak tudnunk kell, melyik
szenthez imdkozzunk, imdkozni mg a hlye is tud. A rszletek miatt meg igazn ne essnk
ktsgbe, vgl mindig a megfelelQ ajtón kopogtatunk, jó hangosan. Csak a teljessg, csak arra
nincs varzsszer. Taln nincs is teljessg, csak a hallban. Nem olyan nehz nyugalmat tallni a
hall utn. Akkor meg mire vrok, mirt nem siettetem a magamt? Jn mr, jn mr, az majd
mindent lecsillapt, mr hallom is a hallordtst mg ha nem az n torkomból szakadt is ki. Addig
meg hiba gondoljuk, hogy meghaltunk, nem vagyunk igazi halottak, mg izgnk-mozgunk, nQ a
hajunk meg a krmnk, rt a belnk, a gyszhuszr is halott. Valaki behzta a fggnyt, taln mi
magunk. Egy hang se. Hol vannak ht azok a hres legyek? s rjvnk, hogy nem is mi haltunk
meg, hanem a tbbiek. Akkor felkelnk s elmegynk anynkhoz, aki azt hiszi, hogy mg l.
Valahogy gy. De most ki kell kecmeregnem ebbQl az rokból. Eltqnnk benne szvesen, egyre
mlyebbre sllyedve a felzott talajban. Egyszer majd biztos visszajvk, vagy valami ms gdrbe
fekszem, ezt mr a lbaimra bzom, ahogy egyszer majd biztos megtallom a felgyelQt is, meg a
tbbi vidm fit. s ha nagyon megvltoztak volna, n meg nem mernm hatrozottan lltani, hogy
Pk azok, ne hagyjtok becsapni magatokat, Qk lesznek, csak ht megvltoztak. Hisz megalkotni egy
lnyt, kitallni egy helyet vagy, majdnem azt mondtam, egy idQpontot, csak nem akarok senkit
megsrteni, s aztn semmire se hasznlni Qket, ht igen, ez, hogy is mondjam csak, nem tudom. Ne
akarjunk mondani semmit, ne tudjuk, mit akarunk mondani, s ne is tudjuk elmondani, amit el
akarnnk mondani, de azrt mindig beszljnk, vagy majdnem mindig, na ez az, erre kell nagyon
figyelnnk az rs hevben. Ez az jszaka nem olyan volt, mint az elQzQ, biztosan szreveszem, ha
olyan. Mert az az jszaka, amelyet a csatorna partjn tltttem, brmennyit gondolok r, nem tudok
kiokosodni, nem is volt az igazi jszaka, csak Molloy az rokban, a sri csend, s zrt szemhjam
mgtt a kis jszaka, amelyben fnyfoltok szletnek, fellngolnak, kihunynak, erQre kapva, majd
pislkolva, mint mrtrok hamvain a tqz. Egy jszakról beszlek, pedig taln tbb ilyen is volt.
Leplezzk le, rjk tetten az lnok gondolkodst! Reggel aztn, egy reggel kiokosodok, inkbb egy
dlelQtt, akkor volt az a szunyókls, ahogy szoktam, a hangokkal teli tr, s a psztor, aki nzte,
hogy alszom, s az Q szeme lttra nyitottam ki a szemem. Mellette kutya lihegett, az is engem
nzett, de nem olyan merQ tekintettel, mint a gazdja, mert idQnknt levette a szemt rólam, s
dhsen harapdlta magt, valósznqleg ott, ahol kullancsok martk a bQrt. TvelygQ fekete
brnynak nzett taln, ami beleakadt a tskebokorba, s a gazdja parancst vrta, hogy
kiszabadtson? Nem hiszem. Nincs birkaszagom, pedig milyen jó lenne, ha birkaszag lennk, vagy
bakkecskeszag. bredskor elg tisztn ltom az elsQ dolgokat, s mindjrt fel is fogom Qket, ha
nem tl bonyolultak. Majd a szememben s a fejemben finoman szitlni kezd az esQ, mintha
kannarózsból ntenek. Ez m a fontos! Szóval tudtam n azonnal, hogy egy psztor meg a kutyja
ll elQttem, inkbb flttem, mert nem trtek le az tról. S a nyj bgetst is knnyen felismertem,
a nyugtalan bgetst, merthogy nem reztk sarkukban a kutyt. Ez az a pillanat, amikor a
legkevsb homlyos szmomra a szavak rtelme, ezrt meg is krdeztem magabiztos
nyugalommal: Hov terelgeti Qket? A mezQre vagy a vgóhdra? Teljesen elveszthettem a
tjkozódsi rzkemet, ha egyltaln szmtott itt a tjkozóds, az irny. Mert mg ha a vros fel
tartott is, mi akadlyozta volna meg, hogy kikerlje, vagy egy msik kapun hagyja el, friss legelQk
fel haladva, s ha elkerli a vrost, az sem jelent semmit, mert nemcsak vrosokban vannak
vgóhidak, hanem mindentt, a mezQn is, minden mszrosnak van vgóhdja s nagyvgói joga,
vghat, amennyit csak akar. De nem felelt, taln nem rtette, amit mondtam, vagy nem akart felelni,
s szó nlkl elment, mrmint nhozzm nem szólt egy rva szót sem, mert a kutyjnak, annak
beszlt, s a kutya a flt hegyezve hallgatta. Feltrdeltem, nem jó, nem gy volt, fellltam, s
nztem a tvolodó kis karavnt. Hallottam, hogy fttyent a psztor, s lttam, hogy a botjt krben
forgatja, meg a kutyt is, amint a nyj krl srglQdik, mely nlkle biztos a csatornba pottyant
volna. Mindez csillogó porftyolon t szqrQdtt el hozzm, s hamarosan bennem is szitlni kezdett a
kd, mely naponta visszaad nmagamnak, elrejt a vilg elQl meg nmagam elQl is. A bgets
halkult, taln megnyugodtak mr a birkk, vagy egyszerqen eltvolodtak, esetleg n hallottam
rosszabbul, mint az imnt, amin csodlkoznk, mert mg mindig elg jó a hallsom, csak
[ Pobierz całość w formacie PDF ]