[ Pobierz całość w formacie PDF ]

meghi�s�totta.
Gilda m�ltós�g�n alulinak �rezte, hogy ak�r egyetlen szót is felhozzon a v�delm�re.
MegvetQ
en v�gigm�rte a harapós v�nkisasszonyt.
- Ne meregesse r�m a szem�t ilyen pimaszul! - rik�csolta amaz. - Tal�n nem igaz, hogy
ellen�nk hangolta az unokanQ
v�r�nket?
A l�ny kih�zta mag�t.
- Nem, nem igaz.
- Hagyd, Emmy! - szólalt meg az unokafiv�r kenetteljes hangon. - Fon - tosabb dolgunk is
van, mint ilyesmin vitatkozni. Istennek h�la, minden pomp�san elrendezQ
d�tt. Most menj�nk
ki a temetQ
be, �s mormoljunk el egy csendes im�t dr�ga halottunk ravatal�n�l.
A v�nkisasszony azonban ism�t harciasan fordult Gilda fel�:
- A kuzinunk nyilv�n mag�val hozta a vagyont �rQ
�kszereit. Azok hol vannak?
- Az �kszerek itt tal�lhatók, ebben a szekr�nyben, mellett�k a nevelQ
any�m saj�t kezq
leg
�rott t�teles jegyz�ke, amelybQ
l meggyQ
zQ
dhetnek arról, hogy semmi sem hi�nyzik - felelte
Gilda ridegen �s visszautas�tóan. Undorodott ezektQ
l a p�nz�hes emberektQ
l.
Az unokafiv�r prób�lt valamivel tisztess�gesebb hangot meg�tni, �s m�ltós�gteljesen
k�z�lte:
- A j�vQ
ben term�szetesen semmit sem tehet�nk �n�rt, Verden kisasszony, de esetleg egy
- k�t h�tig gondoskodhatunk a meg�lhet�s�rQ
l, am�g m�s megold�st nem tal�l.
- Mag�tól �rtetQ
dik, hogy semmilyen form�ban nem tartok ig�nyt a jós�gukra. Csup�n
annyit k�rek, hogy október tizen�t�dik�ig itt maradhassak. A nevelQ
any�m addig fizette ki a
panziót.
- Term�szetesen ennek semmi akad�lya - v�gta r� a f�rfi, majd a t�bbi rokonhoz fordulva
folytatta: - A megboldogult szem�lyzet�nek a t�rv�nyben elQ
�rt felmond�si idQ
re egy�bk�nt
is k�telesek vagyunk b�rt �s ell�t�st biztos�tani. Az �r�ks�g megoszt�s�ról pedig majd a
hagyat�ki elj�r�s d�nt. Azt hiszem, valamennyien egyenlQ
ar�nyban �r�kl�nk, felt�ve persze,
hogy valóban nincs v�grendelet.
 - E t�ren Verden kisasszony bizony�ra jól �rtes�lt. Elv�gre egy pillanatra sem t�g�tott az
elhunyt mellQ
l - jegyezte meg ep�sen Emmy.
Gilda gunyorosan n�zett r�.
- Eg�szen nyugodt lehet, nagys�gos kisasszony, biztosan nem k�sz�lt v�grendelet.
Tudta, hogy a nevelQ
anyja ettQ
l az unokanQ
v�r�tói k�l�n�sen irtózott, tal�n az�rt, mert a
term�szet�k annyira hasonl�tott.
A v�nkisasszony gyq
l�lk�dQ
pillant�st l�vellt Gild�ra.
- Arc�tlan perszóna! - sziszegte.
Ezut�n v�gre elt�voztak a kedves rokonok, hogy  dr�ga halottjuk" ravatal�n�l
im�dkozzanak.
Lezajlott a tan�csosn� temet�se. M�snap a komorna a csomagokkal Berlinbe utazott. A
jólelkq
nQ
, aki oly sokszor er�lyesen ki�llt Gilda mellett, amikor a tan�csosn� komiszul b�nt
vele, meg�g�rte, hogy �sszepakolja a kisasszony Berlinben hagyott holmij�t, �s elk�ldi arra a
c�mre, amelyet Gilda majd k�z�l vele.
A le�ny �pp elb�cs�zott a komorn�tól, amikor Olly von Larsen jelentette be mag�t.
- V�gre ism�t l�thatom, Verden kisasszony! Annyira szerettem volna megbesz�lni
mag�val valamit, ami a sz�vemet nyomja. Nem tartom fel?
- Egy�ltal�n nem, Larsen kisasszony. A rendelkez�s�re �llok.
- Ennek �r�l�k. Az utóbbi idQ
ben alig tudtunk szót v�ltani.
- A k�r�lm�nyek hozt�k �gy, mivel szinte ki sem mozdulhattam a szob�ból. �gy azt�n
szem�lyesen m�g nem is gratul�lhattam �nnek. Engedje meg, hogy most k�v�njak tiszta
sz�vembQ
l sok boldogs�got!
Olly finoman elmosolyodott.
- Tudom, hogy Q
szint�n gondolja, �s nagyon k�sz�n�m, Verden kisasszony! De nem is,
hadd szól�tsam ink�bb Gild�nak! Nem is hiszi, mennyire sz�vesen lettem volna a sógornQ
je.
Nagyon b�nt, hogy elutas�totta a b�ty�mat.
Gilda elpirult, �s maga mell� �ltette Ollyt a d�v�nyra.
- Higgye el, Larsen kisasszony, nekem is f�jt, hogy ezt kellett tennem.
- Elhiszem �nnek. De ragaszkodik ehhez a szertart�sos megszól�t�shoz?
Gilda elmosolyodott, �s megszor�totta a kez�t.
- Ha megengedi, �r�mmel szól�tom Ollynak.
- Helyes. Most pedig hadd mondjam el, hogy k�l�nleges okból j�ttem ma ide.
Marsalisn�tól tudom, hogy t�rsalkodónQ
i �ll�st sz�nd�kozik v�llalni.
- Igen. M�ris munkalehetQ
s�g ut�n n�zek, mivel gondoskodnom kell a meg�lhet�semrQ
l.
- Nos, ebben tal�n �n is seg�thetek. Ez �v tavasz�ig egy idQ
sebb h�lgyet alkalmaztam
t�rsalkodónQ
k�nt, aki azonban �gy �rezte, nem b�rja tov�bb ezt a v�ndor�letet, �s szeretn�
�lete alkony�t asszonyl�nya h�z�ban elt�lteni. Azóta nem siker�lt megfelelQ
szem�lyt
tal�lnom a hely�re. Garded�mra persze m�r nincs sz�ks�gem, kiv�lt, hogy j�vQ
tavasszal
f�rjhez megyek. Egy fiatal t�rsalkodónQ
nek azonban �r�ln�k. Ez�rt h�t megragadom a
k�n�lkozó alkalmat. Hadd k�rdezzem meg, Gilda: v�llaln� - e ezt a feladatot?
Gild�nak az arc�ba sz�k�tt a v�r.
- Kedves Olly, b�rmilyen jólesik az aj�nlata, ki�rzik belQ
le, hogy csak az�rt kre�lta ezt az
�ll�st, mert seg�teni akar nekem. F�rjes asszonyk�nt semmik�ppen sem lesz sz�ks�ge
t�rsalkodónQ
re.
Olly nevetett.
- Hiszen gondoltam, hogy h�tsó sz�nd�kot fog keresni. De t�ved, ha azt hiszi, hogy csak a
maga kedv��rt �t�ltem ki az �ll�st. Ann�l sokkal �nzQ
bb vagyok. A j�vendQ
h�zass�gomat
illetQ
en pedig eg�szen rossz nyomon j�r. Hochberg gróffal meg�llapodtunk, hogy semmilyen
tekintetben nem korl�tozzuk egym�s szabads�g�t. Az �v legnagyobb r�sz�t a Hochberg -
kast�lyban fogjuk t�lteni, amely egy tengerparti mag�nyos szirten emelkedik. A gróf maga
korm�nyozza ottani birtok�t, �gy sokat maradok egyed�l, teh�t sz�ks�gem lesz t�rsas�gra. Jaj,
ne n�zzen r�m ilyen k�tkedQ
n! Ezt nem most tal�ltam ki. Mi tagad�s, a fiv�rem maga ir�nti
f�lt�se �s aggodalma �szt�nz�tt arra a gondolatra, hogy �pp mag�t szerzQ
dtessem. De [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Archiwum